Attól függően, hogy a kezelések során milyen, az erőnlétet veszélyeztető tünetek lépnek fel (pl.: fogyás, hasmenés, hányás, étvágytalanság), a dietetikus szakember segítségével személyre szabott táplálásterápia kezdhető meg.
Amennyiben az energiaszükségletet természetes táplálkozással biztosítani nem lehet a páciens étvágyvesztése, a daganat mint mechanikai akadály jelenléte, kezelési mellékhatás vagy általános állapotromlás végett, mesterséges táplálást kezdeményez a kezelőorvos a dietetikussal konzultálva. A mesterséges táplálásnál az első választandó út a szájon keresztüli (orális), utána az enterális (tápszondák lehelyezése), és egyéb, súlyos állapotban parenterális (vénán keresztül) táplálás lehetősége is szóba kerülhet.
Szájon keresztüli táplálás
Amennyiben szájon keresztül elfogyasztható a kívánt mennyiség, folyékony, pudingállagú vagy hígítandó poralapú tápszer felírását kezdeményezheti a kezelőorvos. A bevitt tápanyagok a tápszer fajtájától függően eltérő mértékben vannak molekuláris szinten lebontva, a lehető legnagyobb tápanyaghasznosulás érdekében. Szájon keresztüli táplálásterápia történhet kiegészítő táplálás részeként, amikor természetes táplálkozással az energiaszükséglet 60-70%-a biztosítható, illetve a diéta felépíthető csupán tápszerek alkalmazásával is. Ezek a klinikai tisztaságú, betegségspecifikus tápszerek minden makro-és mikrotápanyagot tartalmaznak, amire szükséges lehet a szervezetnek, szükség szerint külső vitamin-és vagy ásványi anyag szupplementációt alkalmazva. Általánosságban akkor történik az étkezés teljes energiamennyisége tápszerek kiváltásával, ha a páciens darabos ételek elfogyasztására nem képes vagy kockázati faktort jelenthet a tumor elhelyezkedése miatt, esetleg a csökkent étvágy miatt így a legkönnyebb a lehető legnagyobb energiamennyiséget biztosítani a páciens szervezete számára. Amennyiben a szájon keresztül fogyasztható tápszerekkel összefüggésben gyomor-bélrendszeri panaszokat észlel (pl.: hányinger, émelygés, hasmenés, stb.), kérjük mindig jelezze a dietetikusa felé, hogy megtehesse a szükséges táplálásterápiás módosításokat.
Enterális táplálás
Mechanikai akadály, táplálkozási nehezítettség mellett a kezelőorvos mérlegelheti tápszonda levezetését, illetve gasztrosztóma kialakítását. A tápszonda levezetése az orron vezetett szondán keresztül vezethet a gyomorba (nasogastralis), illetve a vékonybélbe (nasojejunalis) is. A könnyebb táplálhatóság érdekében kialakíthatnak a gyomron keresztül is egy mesterséges nyílást (gasztrosztóma), mely mellett a páciens táplálása fenntartható. Az, hogy a tápszondát milyen gyomor-bélrendszeri traktusba vezetik le, függ a kórállapottól, az emésztés minőségétől és attól, hogy mekkora a veszélye a bevitt tápanyag regurgitációjának (gyomortartalom nyelőcsőbe való visszafolyása). Attól függően, hogy a mesterséges táplálás mely fajtáját alkalmazzuk, az enterális tápszerek összetétele (pl.: tápanyagok lebontottsága) is változik. Fontos, hogy a tápszondán ne próbáljanak meg házi készítésű, pürésített ételeket lefolyatni, mert a szonda eltömítésével ellehetetlenedik a páciens táplálása. Az alkalmazott tápszerrel kapcsolatos gyomor-bélrendszeri panaszok esetén mindig tájékoztassa dietetikusát, kezelőorvosát, hogy a szükséges terápiás beavatkozásokat meg tudják tenni.
Parenterális táplálás
Ha a bélrendszer nem tudja ellátni funkcióját, a folyamatos tápláltsági állapotromlást elkerülni akarván, parenterális táplálás bevezetése mérlegelendő az egészségügyi team részéről. Parenterális táplálás során egy centrális (központi) vagy egy perifériás vénán keresztül juttatja be az egészségügyi személyzet a molekuláris szintre bontott tápanyagokat (pl.: fehérjék alkotóelemeit, az aminosavakat, egyszerű szénhidrátokat, zsírsavakat, vitaminokat, ásványi anyagokat). Parenterális táplálás mellett az energiaszükséglet részleges, illetve teljes része biztosítható. Fontos tudni, hogy parenterális táplálás esetén a lebontott tápanyagok rögtön a véráramba jutnak, mely folyamatos laborkontrollt tesz szükségessé, így csak kórházi körülmények között alkalmazható. Veszélyforrásként továbbiakban megemlíthető a tápláló kanül végett a fokozott fertőzéskockázat, mely onkológiai, sebészeti ellátásban részesülő páciens esetén külön kiemelendő, így a parenterális táplálás egy daganat diagnózisával rendelkező beteg esetén sem első a döntési láncban.