Ha testtömegünket megszokottnak, „normálisnak” is tartjuk, ne felejtsük el egyéni mérlegelésünk mellett, hogy az átlag populációban alkalmazott testtömeg index (BMI) nem alkalmas a szervezetünk szöveti arányainak feltérképezésére.
A szervezet megfelelő működéséhez életkorhoz és nemhez kapcsoltan különböző mennyiségű és arányú izom-és zsírtömegre van szükség. Amennyiben a zsírtömeg mennyisége aránytalanul megnövekedik (főként a hasi típusú elhízás jelent rizikófaktort) szervezetünkben, számos krónikus megbetegedés előfordulási gyakorisága is megemelkedhet (pl.: szív-érrendszeri megbetegedések, daganatos megbetegedések, cukorbetegség). Ennek az az oka, hogy a hasi zsírszövet endokrin (hormon) aktivitással rendelkezik, így gyulladásos faktorokat is termel, melyek többek között a daganat növekedéséhez is hozzájárulhatnak. E összefüggésre következtettek nők esetében a mellrák, míg férfiak esetében a vastag-és végbélrák recidíváját tekintve.
A kívántnál alacsonyabb izomtömeg nemcsak állóképességünk gyengébb minőségével definiálható. A megfelelő, aktívan mozgatott izomtömeg daganatos megbetegedés esetén segíti az alkalmazott terápia sikerességét, a zsírszövet hormonszerű anyagainak semlegesítése által. Daganatos megbetegedésünk előrehaladtával izomtömegünk fokozatosan csökken, a zsírszövet vesztése és/vagy megtartása mellett. A testösszetétel negatív irányú elmozdulását rendszeres kontrollvizsgálatok és egyénre szabott táplálásterápia hátráltathatja!
Az alultápláltság (malnutríció) kockázatának felmérését klinikai keretek között ápoló vagy dietetikus végzi. A malnutríció régebben alkalmazott defíniciója szerint a bevitt tápanyag és a szükséglet közti egyensúly felbomlását jelentette. A 2017-es ESPEN (Európai Táplálási Társaság) a malnutríciót több alkategóriára osztotta. Betegségalapú, gyulladásos folyamatokkal együttjáró alkategória a kahexia (cachexia). A kahexia hátterében egy egész szervezetre kiterjedő gyulladásos reakció áll, mely az izomtömeg progresszív (fokozatos) csökkenésével és a zsírtömeg megtartásával vagy vesztésével jár együtt. Függően attól, milyen betegség áll a háttérben, különböző gyulladásos folyamatok aktivizálódnak, így a tumoros kahexia esetében is. Az alultápláltság súlyosságát a testösszetétel mérés által kimutatható zsírmentes testtömeg (fat-free mass, FFM) és zsírmentes testtömegindex (fat-free mass index, FFMI) ismeretében tudjuk monitorozni.
A kahexia előszobája a prekahexia: ekkor a testtömeg vesztése 1kg-nál nagyobb, de nem éri el a testsúly 5%-át, a gyulladásos folyamatokban jelzésértékű C-reaktív protein (CRP) szintje a laborértékekben 8mmol/L felett van, illetve fennáll étvágycsökkenés mint tünet.
Kahexia diagnosztizálható, amennyiben önmagában a tumoros páciens testsúlya több mint 5%-ot csökkent vagy minimum 2%-ot 20 alatti BMI esetén vagy a zsírmentes testtömeg csökkent, azaz férfiaknál <7,2kg/m2 vagy nőknél 5,5kg/m2 alá redukálódott. A kahexia diagnózisának felállítását validált testösszetétel mérés alkalmazása támaszthatja alá.
Egészségügyi dolgozóként és páciensként is felelősségünk a tünetek részletes ismerete, a páciens rendszeres önméredzkedése és dokumentálása, valamint a javasolt táplálásterápia következetes betartása, mely a kahexia progessszióját hívatott fékezni.
FELHASZNÁLT IRODALOM
T. Cederholm és tsai: ESPEN guidelines on definitions and terminology of clinical nutrition. In: Clinical Nutrition 36 (2017) 49-64.o.