A sebészeti ellátás, bár a molekuláris biológiai hatalmas teret nyert fejlődése által, még mindig központi szerepet tölt be a radikális tumorterápiában. A beavatkozás közben a sebész megpróbálja a daganatos szövetek lehető legnagyobb részét eltávolítani, de preventív jelleggel kés alá kerülhetnek a daganat terjedését elősegítő környező ép anatómiai képletek is. Sebészeti beavatkozás történhet diagnosztikus vagy terápiás céllal. A kezelői team a sebészeti beavatkozás kiterjesztettségét nemzetközi protokollok segédlete mellett mérlegelik éppúgy, mint a sebészeti beavatkozás sikerességét befolyásoló neoadjuváns kemoterápia alkalmazását.
A sebész és aneszteziológus figyelembe veszi a páciens operabilitását (beteg teherbíró képessége: általános állapot, társbetegségek jelenléte, tápláltsági állapot) és a resecabilitást. A resecabilitás azt jelenti, hogy egy adott daganat teljes mértékben eltávolítható a páciens életfunkcióinak fenntartása mellett. Bár a képalkotó módszerek (pl.:CT, MR) egyre precízebb hibahatáron belül mozognak, mégis sokszor a műtőasztalon dől el, hogy a daganat kiterjedtségéhez mérten milyen műtéti nem kivitelezhető.
A sebészeti beavatkozást megelőzően a lehető legnagyobb izomtömeg megtartása érdekében táplálásterápia kezdődhet. Gyakran, főként szűkületek vagy gyulladások esetén az orvos szigorú diétát rendelhet el, valamint a vizsgálati körülmények is járhatnak tartósabb koplalásos állapottal. Mindemelett a sebészeti beavatkozás nagyfokú fehérjevesztéssel járhat. A megfelelő izom-és fehérjetömeg hozzájárul a sebészeti beavatkozás alatt és után jelentkező alacsonyabb szövődményi gyakorisághoz, a megfelelő regenerációs folyamatokhoz és szervműködéshez. A regeneráció mielőbbi elősegítése prediktálja a következő terápiás lépés mielőbbi biztonságos megkezdését.
Függően a sebészeti ellátás kiterjedtségétől, eltávolított szöveti mennyiségtől, mely az adott szervhez tartozó funkció kiesését is okozhatja, más és más tünetek jelentkezhetnek a műtét utáni időszakban. Gyakran jelentkezhet, főként hasi szerveket érintő sebészeti ellátás részeként hányinger, hányás, hasmenés, puffadás, hasi diszkomfortérzet, de általános tünetként leírható a fáradékonyság, általános elesettség állapota, étvágycsökkenés és állandó vagy periodikusan megjelenő fájdalom is.
Hasi diszkomfortérzet
A sebészeti beavatkozást megelőzően a tumor lokalizációja is okozhat hasi diszkomfortérzetet, illetve az operációt követően a varratok feszülését, a has puffadását egyaránt fokozhatják a vízben nem oldódó rostokat nagy mennyiségben tartalmazó ételek és szénsavtartalmú italok fogyasztása.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Hányinger, hányás
Elsősorban gyomor-bélrendszeri (főként hasnyálmirigy-és epeúti, gyomorműtétekhez kötötten) operációk esetén a műtét utáni időszakban felléphet az étel visszaöklendezése, melyet a tartós ágynyugalommal együtt járó vízszintes fekvő pozíció tovább súlyosbíthat. A napokig fennálló rossz közérzet, hányinger, hányás mellett jelentkező folyadék-és elektrolitvesztés ronthatja a páciens felépülési ütemének kilátásait.
Székrekedés, hasmenés és rostok
Sebészeti beavatkozás előtt krónikus jelleggel, függően a páciens daganatának típusától székrekedés és hasmenés egyaránt fennállhat. Előfordulhat, hogy a daganat kiterjedtsége miatt szűkületek lépnek fel bélérintettség esetén, ekkor a székletelakadás valószínűségét a természetes táplálék konzisztenciaskálájának (pl.: folyékony, pépes étrend) vagy megengedett rostmennyiségének szűkítésével lehet csökkenteni, szükség esetén tápszeres kiegészítés mellett.
Ha székletszámának és konzisztenciájának beállítása céljából érkezik dietetikai konzíliumra, táplálkozási napló töltése mellett vezessen tüneti naplót is, a Bristol-féle székletskála megfelelő jelölése mellett. Amennyiben erős alhasi fájdalma, láza van a sebészeti beavatkozást követően, keresse fel kezelőorvosát további akut kivizsgálás céljából, otthoni diétás próbálkozások helyett.
Felhasznált irodalom
KÁSLER MIKLÓS&MÁTRAI ZOLTÁN: Sebészeti onkológia. In: Kásler Miklós (szerk.): Az onkológia alapjai, Medicina Könyvkiadó Zrt., Bp. 133-181.o.